Új hírek:

2007.december 3.-án megkaptam a hírt, hogy végre nevesíthetjük is Dorisz JÓ EMBEREK gazdáit.
A befogadó család gazda.asszonyát, Vargáné Balla Edinának hívják, aki megigérte, hogy a napokban küld majd képeket a kutyusról és magukról is.
Bizalmukat hálásan megköszönjük!

Dorisz története:

2007. szeptemberében kaptuk a hírt, hogy JÓ EMBEREK befogadták ezt a kutyust. Mindenki örömére megszerették egymást.. s boldog, megbecsült falka-tagként él a családban, ahol mindenhova van bejárása.

(Természetesen ezeket a javakat eredeti befogadó gazdái is megadták volna neki.. de ő annyira félős volt.. annyira bizalmatlan.. annyira rettegett minden apró nesztől.. hogy megszökött egy óvatlan pillanatban, s futott, futott, majdnem ki a világból.. ameddig lábai csak bírták..
Ez április elején történt.

Eredeti befogadói a felnőttek és a gyermekek - és mi is - rengeteget aggódtunk és kerestük ŐT,
de mintha a föld nyelte volna el..
Kerestük mindenfele éjt-nappallá téve,
"Óh, csak baja ne essék!"
"Csak jó ember kezébe kerüljön!"
Ez volt áprilistúl júniusig.

Júniusban Júlia kapott egy telefonhívást, hogy a kutyát valaki befogadta, s nem adná oda.. gyors telefon volt, szóhoz sem jutott a hírmondón kívül senki.
Igen meglepődtünk. Persze reménykedtünk, hogy mindaz, amit a titokzatos hang mondott igaz.
Még abban a hónapban rosz híreket kaptunk.. egy kutyagyűjtő bűncselekmény sorozatról.. aggódó elveszett kutyustalan gazdi-társakkal beszéltünk,.. s bíztunk abban, hogy Ő talán nem futott e lények karmaiba.

Később olyan híreket is kaptunk, hogy Ő megszökhetett,
mert látták itt is, ott is.
Csak úgy záporoztak felénk a reményteli segítő telefonhívások.
Futottunk ide is, oda is, de mindig csak a feltételezett nyomaira bukkantunk.
Már kezdtük titokban feladni..
Bíztunk az Isteni Gondviselésben, mert másban már nem lehetett.
Ez volt augusztusban.

És akkor jött a hír, hogy valaki felismerte egy háznál. S Júlia meglátogatta hátha tényleg Ő az, s meghagyta az elérhetőségeinket is. Felhívtak. Júlia meglátogatta Őt
s új gondos, szerető családját.

Mindenki boldog. Tudjuk, hogy jó helyen van. Ismerjük új gazdiit.
Régi aggódó családja, tudva, hogy jó helyen van, s szeretik Őt,
a kutyus érdekeit szem előtt tartva, lemondanak róla.
Még a régi papírjait is mind odaadnák,
mert ők is melegszívű, JÓ EMBEREK.
S ez már most szeptemberben történt!)

De hát hogyan is találtak rá? Mi történt azóta vele?
Egy árokparton sétálás közben egy főút mentén pillantották meg Őt - szerdán este - rettentő rosz állapotban fekve. Először azt hitték, "Jaj, talán már meg is halt!", de mikor közelebb értek hozzá, látták, hogy nem. Szerencsére él, de iszonyú rossz bőrben van. Mérgezésre gyanakodtak, de otthon már kezdték gyanítani, hogy talán mégis inkább vemhes.
Pénteken hajnalban megindult a szülés, vajudott-küzdött, de a kicsik csak nem bújtak elő. Befogadói kihívták az állatorvost, aki amikor megérkezett már csak a megszült kiskutyák halálát tudta megállapítani.
Az orvos elmondta: "A picik mind nagyon kicsik és fejletlenek voltak. Ha az anyjuk túléli a hétvégét, akkor van esélye rá, hogy életben is marad. Ha védencük egy kicsit erőre kap, akkor mielőbb ivartalanítsák, mert a kutyus szervezete, csontozata annyira gyenge, hogy nem volna képes kihordani egy újabb almot."

Megtalálói egész hétvégén ápolták, kiskanállal etették, bebugyolálták Őt, melengették, s bíztak a gondviselésben és a kutya életakarásában, hiszen szegény anniyra lázas és gyenge volt.

Szerencsésen túlélte a hétvégét.
(Ez volt május végén)

Testsúlya gyarapodott, egészsége visszatért, - amelyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy ismét régi szépségében ragyogóvá vált a szőre is, - így Júliuban ivartalanították.

Lelke még mindig az átélt - vagy vélt - gyötrelmek miatt sajog, de lassacskán kezd bízni az emberekben ismét. Jár kutyaiskolába is, gyakran foglalkoznak vele, dédelgetik, óvják. A sok szeretetért cserébe már merész ugatással védelmezi a közös bírtokot (kertecskét és házat) a betolakodókkal szemben.

Azóta boldogan él... :) - s majd folytatom a "mesét", ha ráérek, s lesz mit! Remélem hamarosan fényképpel is megörvendeztetnek bennünket! :)

Köszönjük.